Magyarországon 1989 májusa óta jelennek meg a Marvel Comics szuperhős kiadványai. Mindig is érdekelt, hogy melyik eredeti amerikai kiadványban jelent meg a magyar kiadás. Amióta minnél több példány jelenik meg hazánkban a szuperhős képregényekből azóta fontossá vált, hogy rendszerezve tartsuk, hogy minnél jobban eligazodjunk, mert néha előfordul, hogy nem mindig pontosan közlik az eredeti kiadványokat és valamelyik már többször előfordul. Ráadásul ezekből a listákból kiderül, hogy van még bepótolnivaló a hazai kiadás terén.

 

Miután a magyar képregény kiadás zöld utat kaphatott 1957-től, sokakban még az a gondolat is megfordulhatott, hogy rövid időn belül talán a képregény történet néhány európai vagy amerikai kiemelkedő alkotása is feltűnik a magyar újságok oldalain. Ez azonban nem így történt. Mindössze újságcikkekből értesülhetett a hazai olvasó, hogy más országokban milyen képregényeket adnak ki. Ezek az írások azonban nem feltétlenül dicsőítették ezt a műfajt, sokkal inkább némi gúnyolódással hívták fel a figyelmet a comicsban rejlő veszélyre, és örömmel állapították meg, milyen jó, hogy ezek a történetek nem jelennek meg a magyar lapokban. Miközben egyetlen amerikai képregény sem jelenhetett meg a szocializmus éveiben Magyarországon, számos hetilap mesélte el újra és újra a képregény történetének fontosabb epizódjait, kiemelve a szuperhős képregényekben rejlő rendkívüli veszélyeket. Külföldi képregényeket csak az antikváriumokban lehetett megvásárolni, ahová a diplomáciai és kereskedelmi útjaikról hazatérő családok már felnőtt gyerekei adták be az agyonolvasott comics füzeteket A hetvenes években azonban egyre növekedtek az antikváriumok idegen nyelvű képregény készletei. Budapesten elsősorban a skandináv országokban kiadott comics füzetek voltak a jellemzők, míg például Debrecenben a német és a francia füzetek. Ezeket a képregényeket ugyanis Magyarországon a Zrínyi nyomdában és Debrecenben az Alföldi nyomdában gyártották. A nyomdai dolgozók egy része miután rájött, hogy ezek a termékek eladhatóak az antikváriumoknak, „elemeltek” a füzetekből, és értékesítették. A hazai képregénygyűjtők innen ismerhették meg a Nyugat-Európában futó magazinokat, albumokat, és ha szerencséjük volt, teljes sorozatokat is beszerezhettek. A füzetes kiadások közül a Pókember volt a legnépszerűbb, de Hulk, a Fantasztikus Négyes, Daredevil is a boltokba került számos más humoros képregény füzettel együtt. Alkalmanként feltűnt az említett sorozatok nagyobb méretű, kartonborítású albumváltozata is. Különösen szép sorozat volt a német kiadású, műnyomó papírra készült Marvel Comics Exklusiv, amely a legtöbb Marvel-hősről adott ki albumot. Igazán kivételes szerzeménynek számítottak a kemény táblakötésű, exkluzív albumok, amelyekben például Hugo Pratt vagy Richard Corben, és Juan Gimenez rajzai is megjelentek. Ezek valóságos kincsnek számítottak a gyűjtők körében. Német kiadásban készültek a szuperhős zsebkönyvek, amelyeken keresztül át lehetett tekinteni a teljes szuperhős univerzumot. Ezekben az években nagyon sokan kirándultak Bécsbe, és onnan szerezték be a képregény piac legfrissebb alkotásait.

 

Magyarországon az első szuperhős képregények megjelenésére 1989 közepéig kellett várni. Az Interprint svéd-magyar kiadó ekkor már harmadik éve jelentette meg a humoros, gyerekeknek szánt képregényeit. 1987-ben még csak a Bobo és a Góliát füzetek kerültek kiadásra, de egy évvel később már hét füzet szórakoztatta a fiatal olvasókat hónapról hónapra. A következő évben tovább emelkedett a kiadó karikatúra jellegű képregény füzeteinek a száma, és 1989 májusától kéthavonta megjelent az első realista stílusú történet, a Fantom. A Fantommal közel egy időben már egy valódi szuperhős, a Pókember mutatkozhatott be a magyar közönségnek. Az ő történeteit csak az antikváriumokban árusított, a skandináv piacra Magyarországon nyomtatott füzetekből ismerhették az olvasók, akiket kevésbé zavart, hogy idegen nyelvű kiadványokról van szó, hiszen a lenyűgöző rajzok ragadták meg a fantáziájukat, és izgalmas feladatnak, játéknak igyekezett a történetek értelmezése a rajzok alapján. A harminchat oldalas füzet színes, fényes borítóval, és gyenge minőségű, fatartalmú papírra nyomott színes belívvel, kezdetleges, kézzel a képekbe és a szóbuborékokba írt szöveggel jelent meg Csodálatos Pókember címmel. A kézzel írt szövegnek azért volt jelentősége, mert addig a Magyarországon kiadott képregényekbe csak géppel szedett szövegek voltak, ami leszűkítette a tipográfiai játék lehetőségét. Újdonság volt, hogy ezekben a történetekben gyakran alkalmazták a hangfestészetet, vagyis azokat az erőteljes, nagyméretű hangutánzó szavakat, amelyek az amerikai képregényeknek évtizedek óta elengedhetetlen részei voltak, de idehaza ezek alkalmazását nem nézte jó szemmel a kultúrpolitika, ezért a magyar alkotók nem is éltek ezzel a látványos grafikai lehetőséggel. A Pókember történetek viszont előszeretettel alkalmazták a képregény „hangosítását”. A comics-okban szereplő onomatopoetikus (hangfestészet) kifejezések többsége az angolszász nyelvterület igéiből és főneveiből ered. A legtöbbjük azonban nem a klasszikus hangutánzó szavak megfelelője. A leggyakrabban használt kifejezések: a to ring (csöngetni), to smash (darabokra törni, zúzni), to knock (ütni, koppanni), to crack (csattani, durrani), to crash (csattanni, recsegni-ropogni), to boom (zúgni, morajlani), to splash (loccsanni). De van több olyan kifejezés is, amelyik már nehezen köthető az angol nyelv valamelyik igéjéhez, ami azt jelzi, hogy a képregények hangkifejezései lassan önálló nyelvvé fejlődtek, és kevésbé kapcsolódtak az adott nemzeti nyelvhez. A magyar kiadásokban azonban egyértelműen az ismert és gyakran használt hangutánzó szavakra cserélték ezeket a feliratokat. Az ütések esetében a puff, a faág törésekor a reccs, a robbanáskor a bumm, ugrás esetében a zsupsz vagy a kopogáskor a kop-kop, a vízbe csapódásnál a placcs. Mivel ebben az időszakban még kézzel, a külföldi kiadótól bérelt filmre illetve pauszpapírra csőtollal írták a szöveget, ezeket a kifejezéseket, kellő gyakorlat híján meglehetősen kezdetleges feliratok születtek, amelyek gyengítették a történetek élvezeti értékét. Csak évek multával, amikor már a betűírók megfelelő gyakorlatra tettek szert, és egyre nagyobb mértékben használták munkájukhoz a számítógépet, akkor változott a helyzet. Ekkor azonban már arra is rájöttek, hogy nem szükséges ezek fordítása, mivel a képnek olyan kompozíciós elemeiről van szó, amelyeknek a grafikai értékei fontosabbnak, mint az értelmezésük. 

 

A Csodálatos Pókember első számában a kiadó egy tizenöt oldalas visszapillantással próbálja áthidalni azt a huszonnyolc évet, amíg ez a történet nem jelenhetett meg Magyarországon. Egy figura megszületésében és karrierjében olykor a véletleneknek is nagy szerepe van. Amikor például Stan Lee a Marvel cég egyik szerkesztője előállt a Pókember ötletével, meglehetősen hűvös fogadtatásra talált. Azzal érveltek az ötlet ellen, hogy az emberek utálják a pókokat, ezért nem túl szerencsés ötlet pókhoz hasonlítani egy képregényhőst, másrészt a főhős mindössze tizenhat éves, aki túl fiatal, maximum a segédje lehetne egy szuperhősnek, és ráadásul meglehetősen hétköznapi problémái vannak a magánéletében, ami szintén nem a szuperhősök jellemvonása. Lekerült a napirendről az új figura megtervezése, egészen addig, amíg nem került sor az Amazing Fantasy című lap megszüntetésére, mivel nem túl jó eredményeket produkált a lappiacon. Az utolsó szám szerkesztésekor, amikor már nem volt túl nagy jelentősége, hogy mi kerül a lapba, Stan Lee, hogy megnyugodjon a lelke, beletette a Pókember történetet, és még a címlapon is szerepeltette a figurát. Néhány hónappal később, amikor a kiadó megkapta a terjesztőktől a lap eladási adatait, kiderült, hogy az év legjobban menő lapszáma volt, és a kiadó vezetője úgy tért vissza a Pókember ötletére, mintha az első perctől kezdve a támogatója lett volna. Eredetileg Jack Kirbyt bízták meg a figura megtervezésével, de Stan Lee az első rajzok láttán határozottan elutasította az egyébként kiváló grafikákat, mondván Jack igazi szuperhősnek ábrázolta a Pókembert, holott Stan egy hétköznapi „szuper kisembert” képzelt el. Egy nem túl izmos, nem túl magas, átlagos felépítésű fiatalembert, aki nem tűnik ki a tömegből. A jelmeze is visszafogott, és ráadásul szinte az iskolapadból kikerülve válik szuperhőssé, miközben a hasonló szuperhősök harminc-negyven évesek, és van valami polgári foglalkozásuk is. Diákként sem túl jól sikerülnek a dolgai, és szuperhősként is vannak baklövései. Sokszor minden jóindulata ellenére is ártatlanokat sodor bajba, és újabb veszedelmet szabadít a világra. Maga varrja az öltözékét, maga barkácsolja az eszközeit, neki kell ápolnia May nagynénjét, folyamatosan pénzzavarban van. Fotóriporter a Daily Bugle (Hírharsona) című lapnál, és saját magáról, a Pókemberről készít fotókat úgy, hogy a várható akció színhelyén előre elhelyezi automata fényképezőgépét, ami nem egy esetben pont a legérdekesebb jelenetnél romlik el. Csak átlagos fotókat tud készíteni, amit főszerkesztője J. Jonah Jameson áron alul vásárol meg tőle, hogy médiahadjáratot indíthasson a Pókember ellen. Ő az egyetlen szuperhős, akit gyűlölnek, és alkalmanként még a rendőrség is felveszi a körözöttek listájára. Ezek a hibák teszik mégis szeretetre méltóvá, hiszen egy kicsit mindannyian hasonlítunk rá, még ha nincsenek is szuperképességeink, de szeretnénk, ha lennének. Kettős élete az, ami szárnyakat ad a fantáziánknak, hiszen a hétköznapok szürkeségéből sokszor szeretnénk átlépni a problémákat azonnal megoldó különleges képességű hősök világába. Kettős élete az, ami szárnyakat ad a fantáziánknak, hiszen a hétköznapok szürkeségéből sokszor szeretnénk átlépni a problémákat azonnal megoldó különleges képességű hősök világába. 

 

A magyar kiadás szerkesztője tisztában volt vele, hogy az olvasók ismerik az idegennyelvű változatokat, és már évek óta gyűjtik is a Spiderman-füzeteket, ezért az első képregényoldalon így köszöntette az olvasókat. "Régi rajongóinknak ajánljuk, akik velünk voltak eddig is, plussz az újaknak, akik most kezdik felfedezni a Pókembert." A Csodálatos Pókember a temetőben, Ben bácsikája sírjánál idézi fel azokat az eseményeket, amelyeket a legfontosabbnak ítél, hogy a magyar olvasók is megismerhessék a történetét. Elmondja, hogyan lett Peter Parkerből egy radioaktív pók csípése által különleges képességekkel megáldott Pókember, kik a segítőtársai, és kik az ellenségei. A történet szerzőinek neve egy-egy sírkőre van írva, ahol Stan Lee és Steve Ditko ötlesgyárosként van feltüntetve. Aztán elkezdődnek a kalandok, mintha már régi ismerősök lennének a szereplők, megismerkedünk Rakéta Robival, és a füzet végén Parker már meg is kéri Mary Jane kezét. Havonta, minden egyes szám megjelenésével újabb és újabb karatereket ismerhettünk meg, az olvasó csak kapkodhatta a fejét, miféle különös képességekkel megáldott társaság verődött itt össze. A második számban megismertük Madame Neccet, a Pléhsusztert, majd a következőben azt a hőst, akivel 1939-ben Martin Goodman elindította a Marvel képregényeket, Torpedót (Sub-Mariner). A Fantasztikus Négyes is bemutatkozott egy rövid történettel, majd jött a Vízember, a Homokember, a Varázsló, Cókmókus és Llyra. Hónapról hónapra újabb és újabb ellenség támadt Pókemberre, élükön Zöld Manóval és Octopus Doktorral. De előkerültek a segítői és barátai is, mint például Harry Osborn, Peter legjobb barátja, és Flash Thompson, akit akár az ellenségei közé is sorolhatnánk. Aztán ott volt Robbie Robertson, aki a Hírharsonánál nagyon sokat segített az érvényesülésben. Szövetségesei között találjuk Fekete Macskát, akiben Pókember a leginkább megbízik, valamint Fenegyereket és Fáklyát. A hatodik számtól Révész P. Anna neve szerepelt a lap szerkesztőjeként, de a fordításokat továbbra is Szeredás Lőrinc készítette. Egy füzetben általában másfél történeteket közöltek - a holland kiadáshoz igazodva - amelyekből legalább az egyiknek a következő számban volt a folytatása. Néhány hónappal később a Csodálatos Pókember és a Démonírtó címmel albumot is kiadtak, amelyet a következő évben a Pókember és a Sólyom című album követett.

 

Megindult a magyar képregénykiadás. Már tizenhat füzet jelent meg 1991-ben. Ezekből A Csodálatos Pókember realista stílusú füzet volt. Nehéz helyzetben volt a kiadó, hiszen olyan lapok megjelentetésével próbálkozott, amelyek eddig ismeretlenek voltak a hazai piacon. Könyv- és lapkiadásban jártas szakembert szép számmal lehetett találni, de olyanokat, akik megfelelő ismerettel rendelkeznek a képregények világáról, csak nagyon keveset. Olyan munkatársakra volt szükség, akik átlátják a nemzetközi comics piacot, ismerik a fontosabb irányzatokat. A képregénykiadás ebben a formában még új területnek számított a hazai piacon, hiszen az egy figurára épülő, kifejezetten csak képregényeket közlő sajtótermék eddig csak elvétve jelent meg. Nem lehetett tudni, hogy a több ezer figura közül melyik az, amelyik a legjobban kiszolgálja a hazai igényeket. A svéd anyavállalat is sötétben tapogatózott, hiszen semmi garancia nem volt arra, hogy a skandináv országokban megjelentetett történetek megfelelnek a magyar fogyasztói izlésnek. Ötletüket, tapasztalatukat tudták átadni a magyar kiadóknak, akiktől azonban azt várták, mondják meg, mik a magyar igények, milyen történetek számíthatnak a legnagyobb sikerre.  Képregényszerkesztői állást hirdettek hirdettek, amelyre többek között Bayer Antal jelentkezett. Ő már hatéves kora óta ismerte a szülei által vásárolt Vaillant francia képregény újságot, majd amikor 1967-1972 között a család a papa ENSZ tisztviselősége miatt Svájcban élt, a francia képregények határozzák meg diákéveit, és betekintést nyert az amerikai képregények világába is. Majd amikor az egyetemen angol-francia szakon tanult, elsőként írt szakdolgozatot a képregényről A francia képregény kódrendszere címmel. Elküldte az életrajzát a hirdetésre, de inkább külsős fordító, tanácsadó munkakört szeretett volna . Az éppen Magyarországon tartozkodó svéd kiadói szakembert, Ebbe Zetterstad azonban örömmel vette, hogy végre olyan jelentkező akadt, aki ismeri a képregényeket, és meggyőzték, hogy ez egy neki való munkakör. Ekkor Révész P. Anna, Jánosi Éva és Betlen Katalin voltak a szerkesztők a kiadónál. Bayer Antal az úgynevezett, fiús lapok gondozója lett. Ekkor a Superman, Batman, Pókember, Fantom, Transformers és Robotzsaru című lapok jelentek meg, ezeket kellett érdekesen, izgalmasan és piacilag sikeresen szerkesztenie. A svéd központú Semic Kiadó ekkor egy nagyon nagy cégcsoport volt. Leányvállalatuk volt Hollandiában, az összes skandináv országban, Kelet-Európában a lengyeleknél és a szlovákoknál alapítottak leányvállalatot, megvették a francia Lug Kiadót. Ennek gazdasági szempontból volt jelentősége, mert így átvehették egymás szerkesztett kiadványait. A Pókember esetében a hollandoktól két három évvel korábbi változatot vettek át, mert tőlük lehetett a legolcsóbban bérelni a színrebontott filmeket. Ha eredeti amerikai anyagot vásároltak volna, az lényegesen megdrágította volna a kiadvány előállítását. Ez volt a legsikeresebb szuperhősfüzet.

 

Ugyanakkor Amerikában már régóta futott egy képregény, amelyik Bayer Antal egyik kedvencének számított, és szerette volna bemutatni a magyar olvasóknak is. Az X-Men történetekről van szó, amelyek ekkor már komoly rajongótáborral rendelkeztek. A kiadó úgy döntött, hogy a Pókember 1992 áprilisi dupla számában mutatják be Magyarországon először az X-Ment. Jelezték, hogy két hónap múlva önálló füzetben indul a sorozat. A fordítással Láng Istvánt bízták meg, aki szintén jó ismerője volt a történetnek. Annak ellenére, hogy hathetente jelent meg, ami nem túl kedvező ennél a laptípusnál, egészen jól ment a lap, ami lehetővé tette a többi Marvel hős kiadását a Marvel Extra című füzetben. Az X-Men megjelenése új korszakot jelentett a hazai szuperhősképregények kiadásában. Az X-Men csoport vezetője, Charles Xavierprofesszor egy mutáns,  s amikor rájön, hogy milyen emberfeletti képességekkel rendelkezik, iskolát nyit, hogy segítsen más fiatal mutánsoknak beilleszkedni az emberi társadalomba. Első tanítványai között találjuk Scott Summerst (Küklopsz), Hank McCoyt (Bestia), Bobby Drake-t (Jégember), Jean Greyt (Csodalány), aztán az Afrikából származó Ororót (Vihar). Talán a legtitokzatosabb hős a kanadai származású Logan (Rozsomák), akinek a múltja rengeteg titkot rejt. Szervezete hihetetlen gyorsasággal gyógyul, aminek következtében szinte elpusztíthatatlan. Karmai extraerős fémből készültek. A sorozatot, csakúgy mint a Pókembert, Stan Lee találta ki, és a rajzokat 1963-ban Jack Kirby készítette. A King, vagyis Király néven ismert szerző 1917-ben született New Yorkban Jacob Kurtzberg néven. Rajzfilmesként kezdett dolgozni a Max Fleischer Stúdióban, miközben számos képregényt is készített. A Jack Kirby nevet használta a képregényeihez, és ezen a néven is vált népszerűvé. 1940-ben került a Marvel elődjéhez, a Timely Comicshoz, ahol megalkotta Amerika Kapitányt. Némi kitérő után a Marvelnél Stan Lee-vel sikert sikerre halmozott. Ő rajzolta elsőként szinte az összes Lee által kitalált figurát. A Fantasztikus Négyest, A Csodálatos Pókembert, Hulkot, Thort, az X-Ment és a Bosszú Angyalait. Az X-Mennel igazi közönségsikert Chris Claremont aratott 1975 után. Az X-Men történeteknek a feszültsége nagyrészt abból adódik, hogy ők számkivetettek, mert félnek tőlük. Utálják őket, mert egy számukra idegen, másik emberfaj. Ez egy olyan parafrázis, amivel lehet azonosulni, mert az emberek nehezen fogadják el a másságot.

 

Bayer Antal főállásban mindössze egy fél évig dolgozott a kiadónál, majd ezt követően közel egy évig külső munkatársa volt a kiadványoknak. Egy korábbi egyetemi ismerőse, Láng István vette át a helyét, akinek az életét viszonylag korán meghatározták a képregények. Mivel szülei külkereskedők voltak, így a sors szeszélye folytán Kínában született, majd néhány évet Indiában éltek, azt követően Törökországban, majd tizennégy éves korától már Budapesten töltötte ifjúságát. A képregényekhez való kötődése a külföldön töltött éveknek köszönhető, ahol főleg francia nyelvű történetek nyűgözték le. Idehaza a francia Spirou Magazinra fizettek elő szülei, ezáltal a képregényőrülete tovább folytatódhatott. Tanulmányait Bayer Antalhoz hasonlóan angol-francia szakon folytatta, és ide kötődik a barátságuk is. Amikor Bayer már a Semicnél dolgozott, a Transformers és az X-Men fordítását Láng Istvánra bízta, majd távozáskor őt ajánlotta maga helyett. Ekkor a komoly hazai sajtóismeretekkel rendelkező, amerikai kiküldetésből hazatérő Doktor Ferenc vette át a kiadó vezetését. A szerkesztők tették meg javaslataikat a változtatásokra, majd az igazgató döntött. A svédek leányvállalataik közötti együttműködésre törekedtek. Erre leginkább azokban az esetekben volt lehetőség, ahol egy-egy sikerfilmhez kapcsolódóan lehetett képregényt megjelentetni. Ezekben az esetekben felmérték melyik országban lehet olcsóbban előállítani a kiadványt, és azt oda vitték nyomtatni. Ebben az időben már jelentősen csökkentek a kiadványok példányszámai. Ez egyrészt következménye volt az egyre inkább telítődő sajtópiacnak, másrészt a terjesztés továbbra is kaotikus állapotának. Míg korábban több időt hagytak egy lap megismerésére, és az esetleges veszteséget ez által tovább finanszírozták, addigra a kilencvenes évek közepére viszonylag hamar döntöttek a sikertelen kiadványok azonnali megszüntetéséről. A szuperhős képregények még mindig jó eladási eredményeket produkáltak, és Láng törekedett a több évtizedes lemaradás pótlására. A kilencvenes évek közepén még a történetek kevésbé kapcsolódtak egymásba, tartották Stan Lee azt az elvét, hogy minden képregény az olvasó első képregénye, vagyis az olvasó bárhol bekapcsolódhat a történetbe, néhány szám után kiismeri magát a szereplők között. Az eligazodást szolgálták azok a kis rövid történetek is, amelyek elmondták újra egy-egy főhös életének kezdetét, de ezt a célt szolgálták a dokumentációs oldalak is. A Semicnek mind a Marvellel, mind pedig a DC-vel kiváló kapcsolata volt, ott leginkább hölgyek intézték a kiadói jogokat. A Marvelnél például Michelle Gagnon részben magyar származású volt, és nagyon örült a magyarországi sikereknek. Amikor a Marvel a kilencvenes évek elején csődközeli helyzetbe került, alapos átalakuláson ment keresztül, hogy konszolidálhasson. Szigorú menedzserek vették át az ügyek intézést, és Marvel - Amerikát kivéve - átadta a kiadói jogok képviseletét a Pannini nevű olasz óriáscégnek, amelyet Magyarországon az öntapadós matrica albumuaikról lehetett már ismerni. A Pannini úgy döntött, hogy megemeli a jogdíjak példányszámonkénti százalékát. Doktor Ferencnek már korábban komoly érdemei voltak abban, hogy ne a kinyomott példányok, hanem az eladott újságok után kelljen fizetni a jogdíjakat. Hosszas tárgyalások után végül a magyar fél nem fogadta el az áremelést. A Transformers, a Marvel Extra, és az X-Men esetében ez a lapok megszűnését eredményezte. Egyedül a Pókember esetében fogadták el a jogdíjemelést. A Csodálatos Pókember nem érte meg az ezredfordulót. Minden előzetes bejelentés nélkül 1999. decemberében megszűnt a lap. Az X-Men 1992 júniusában indult, és 1997 januárjában szűnt meg. A Marvel Extra 1993 februárjában indult, és három éve múlva mindössze 24 szám után 1996 decemberében szűnt meg. A szuperhőslapoknak olyan mértékben csökkentek le az eladott példányai, hogy a kiadó nem látta értelmét a finanszírozásuknak. Csak a két legnagyobb amerikai képregénykiadó, a Marvel és a DC szuperhősei jelentek meg Magyarországon 1997-ig. Mindkét kiadó számtalan kiváló grafikussal dolgozott, de az elsődleges szempontjuk a sikeres képregényhősök piaci igényekhez való igazítása volt. Ennek a célnak rendeltek alá mindent, és az alkotókat abból a szempontból becsülték meg, hogy munkásságuk milyen hasznot nyújt a kiadónak. Todd McFarlene, aki a Marvelnél sikert sikerre halmozott a Pókember karakterének a megújításával, csalódottan tapasztalta, hogy bár anyagilag elismerik a rajzolók munkáját, de még olyan népszerű rajzolók, mint Jack Kirby is gyakran a partvonalra kerülnek, ha a kiadó nehézségekkel küzd, vagy éppen átszervezi a kiadói struktúrát. "Sajnos úgy tapasztalom, hogy a Marvel és a DC másként gondolkodik. Ők abból indulnak ki, hogy az alkotói folyamatban a képregényfigura mindig fontosabb, mint az, aki megteremtette... Valahol útközben a cég megfeledkezik arról, hogy a tulajdonában lévő karaktereket élő emberek hozták létre" - írta 1992 májusában Todd McFarlen, miután megalakította saját cégét, az Image Comicsot, és létrehozta saját képregényfiguráját, a Spawnt.

 

A Pókember és más szuperhősképregények fordítója és szerkesztője, Bayer Antal néhány évre hátat fordított a rajzolt hősök világának, és más területen dolgozott. Amikor 2001-ben Láng István az újonnan indult Pókember fordításával bízta meg, már megtapasztalta a képregénykiadás körüli változásokat és azt is, hogy időközben létrejött a képregényrajongóknak egy kemény magja, akik leginkább az interneten, elsősorban a kepregeny.net felületén osztották meg gondolataikat. Ez arra késztette, hogy talán érdemes lenne bekapcsolódni ebbe az új képregényes világba. A Fekete-Fehér Képregényantológia fontos szerepet játszott a hazai képregényes életben. Mind tartalmában, mind formájában eltért az elmúlt évek füzetsorozataitól. Az internetes képregényes közösségek a papír alapú kiadás előhírnökei és szervezői voltak. A kepregeny.net-en kialakult egy képregényes "keres-kínál" felület is, ahol adni-venni, cserélni lehetett a képregényeket. Német Vladimir (Vladi) 2003-ban beindította képregényes vállalkozását comicsinvest.hu címmel. Ezen keresztül ismerkedett meg Bayer Antallal és Láng Istvánnal. A Semic Interprint Kiadónál ekkor folytak tárgyalások a mozikban már sikerrel futó Sin City film képregényváltozatának kiadásáról. Frank Miller korszakalkotó film noirjának képregényes változatára nem tartott igényt a kiadó, nem bízott a piaci sikerben. Vladi azonban lehetőséget látott benne. Jól ismerte a történetet, és néhány hónappal korábban Bayer Antal a Fekete-Fehér Képregényantológiájában már megjelentetett egy részt a történetből. Frank Miller pályafutása a hetvenes években kezdődött, amikor néhány rövid kísérlet után 1979-ben a Marvelnél a Pókembert rajzolta, majd megrajzolta Daredevilt, a Fenegyereket, akinek a karakterében komoly lehetőséget látott. A következő évben már ő volt a vak szuperhős rajzolója, majd a rá következő évben már a történtet is ő írhatta. Sikeres volt, így az addig csak évente háromszor megjelenő Daredevil havilappá alakult. Ezekből a történetekből a magyar olvasók is ízelítőt kaptak 1994-ben a Marvel Extra 11-12. számának oldalain, amiben öt történetet közöltek. Többek között azt az epizódot is, amelyben elsőként mutatkozott be íróként, és amelyikben színre lépett az általa alkotott új karakter, Elektra, a nindzsakiképzést kapott bérgyilkos. Chris Claremont íróval több Pókember történetet készítettek, amelyek közül 1995-ben a Karma 1-3. része a Pókember 71-72. számában jelentek meg. Másik közös munkájuk 1982-ben egy négyrészes Rozsomák történet volt. Amikor kiderült, hogy a Semic Interprint nem fogja kiadni a Sin City könyveket, Németh Vladimir arra az elhatározásra jutott, hogy létrehozza saját könyvkiadóját, és szerencsét próbál az éledező hazai képregénypiacon. A Dark Horse kiadóval való kapcsolat építésben Bayer Antal volt a segítségére, aki akkor már a Fekete-Fehér Képregényantológia révén kapcsolatban volt velük. A Sin City volt az első kiadvány, amit megjelentettek, ráadásul minden előzetes egyeztetés nélkül pont akkor, amikor a film DVD változata is piacra került. A kiadót Fumax névre keresztelték, ami tükrözte a kiadói filozófiát is: fumetti, manga, comix. Európai, amerikai és ázsiai képregényeket egyaránt ki akart adni. A következő évben jött ki a Sin City második részével, majd a Rozsomákra esett a választás, amely ekkor már jól ismert és népszerű képregényhős volt idehaza. Annak ellenére, hogy az X-Men szuperhőscsapat legnépszerűbb tagja nindzsákkal és szamurájokkal is harcba keveredik, manga formában még nem jelent meg Magyarországon. Rozsomák Snikt! volt az első magyar nyelvű manga, amely könyv formában megjelent. Mind a Sin City, mind a Rozsomák valószínűleg már korábban elérhető volt valamelyik internetes honosító oldalon, mivel mindkét kötetet Varga Péter fordította, de feltüntették, hogy a Sin City Uray Márton, a Rozsomák pedig Oroszlány Balázs és Hetei Péter honosításának felhasználásával készült. A betűk beírását Uray Márton végezte. Időközben a Pannini Kiadóvállalat, aki világszerte forgalmazza a Marvel képregényeit, újabb és újabb ajánlatokkal kereste meg a Semic Kiadót. Tapasztalataik szerint a legtöbb országban jól mennek a kiadványaik, és értetlenül szemlélték a magyar képregénypiac szerény teljesítményét. Szerettek volna több magazinnal jelen lenni Magyarországon, de a bővítésről nem sikerült meggyőzni a Semic Interprint vezetőit. Ők úgy ítélték meg, a piacot ebben az időszakban bővíteni nem, csak megosztani lehet. Végül 2005. májusában a Panini tényként közölte, hogy év végén négy új kiadvánnyal megjelennek a magyar piacon, és ha ezek sikeresek lesznek, további képregénylapokat fognak indítani, sőt más kiadóktól fognak indítani, sőt más kiadóktól is fognak karaktereket átvenni. A szuperhős képregények kiadásában, szerkesztésében már jártas Bayer Antalt sikerült megnyerniük a magyar képviseletre, de irodát nem tartottak fenn Magyarországon, annak ellenére, hogy magukat Panini Magyarországnak nevezték. Az olaszországi irodában döntötték el, milyen magazinokat indítanak, és azokban milyen történeteket közölnek. Bayer Antalnak a magyar kiadás megszervezése volt a feladata. Tetszetős nyomdai kivitelben a Hihetetlen Pókember, Rozsomák, Újvilág Fantasztikus Négyes és Újvilág X-Men címekkel indult a magyarországi kiadás, egyenként 28 oldal terjedelemben, miközben a Semic Kiadó folytatta a Csodálatos Pókember sorozatot. Egy év elteltével azonban láthatóvá vált, hogy az érdeklődést még sem lehet olyan mértékben növelni, ahogy azt a Panini szerette volna. Leginkább a korábbi szuperhős képregények olvasótábora oszlott meg a kiadványok között. Mivel a várt eredményt nem sikerült elérni, a Rozsomák és az Újvilág Fantasztikus Négyes füzeteket megszüntették, miközben a Pókember és az X-Men sorozatoknak duplájára növelték az oldalszámát, és már két történetet közöltek a lapokban. Újabb év elteltével a Panininek be kellett látnia, hogy Magyarországon nincs akkora fizetőképes kereslet a képregények iránt, mint más országokban, ezért 2007 novemberében az X-Men-t, majd a következő év januárjában a Hihetetlen Pókembert is megszüntették.   

 

A rendszerváltás utáni magyar képregénykiadás meghatározó szereplője, az ADOC-Semic Kiadó még 2010-ben is előfizetőket gyűjtött a Csodálatos Pókember, a Star Wars és a Garfield következő évi megjelenéseire, majd 2011 februárjában felszámolás indult ellene, és ezt követően megszűnt. Megszűnt a Csodálatos Pókember, amely januárban még új sorozattal indult. Ez A polgárháború címmel jelent meg, de ebből már csak két számot olvashattunk. A Pókember képregények egyik legkiválóbb ismerője Harza Tamás volt, aki gyerekkorától gyűjtötte az eredeti füzeteket, és hamar kapcsolatba került Láng Istvánnal, a Pókember újságok szerkesztőjével. Később ő szerkesztette a levelezési rovatot, majd a 101 számtól ő is fordította a történeteket. Szinte minden, Magyarországon kiadott Pókember sorozathoz volt valami köze, szerkesztőként, fordítóként vagy kiadóként. 1995-ben Kingpin néven hozott létre kiadót, de nem képregények kiadására. A Kingpin szó nemcsak vezért jelent, hanem bandavezért is, de mivel nemzetközi kapcsolatokat nem terveztek, ezért megmaradt a név. De mégis lettek nemzetközi kapcsolataik. A szó jelenti még a lengőteke középső bábuját is, így a bábu belekerült a cég logójába, ezzel módosítva a kifejezés jelentését. Harza Tamás felesége is Pókember rajongó. Van egy lánya, akinek neve Felícia. Nevét a Pókember és a Fekete Macska Felicia Hardy-ja után kapta. Miután a Panini Kiadó kivonult Mayarországról, az ADOC-Semic folytatta a Pókember sorozatot, és vállalta, hogy még különszámokat is ki fognak adni. Ekkor jelentették meg Harza Tamásékkal közös finanszírozásban a Pókember és a Fekete Macska történetet két részben. A fordítását, írását, szerkesztését is Tamás végezte, de veszteséges volt a kiadása. Ezt a különszámot újságárusoknál terjesztették. A Hihetetlen Pókember megszűnése után adva volt a lehetőség a Pókember folytatására. Itt volt az alkalom, hogy szuperhős képregényeket jelentessen meg önálló kötetekben. Az Új Bosszú Angyalai sorozat nagyon népszerű volt Amerikában (Káosz, Kitörés), ezért nem véletlen, hogy ezeket választotta Harza, és 2007-ben meg is jelentette a Bosszú Angyalai (Káosz) és az Új Bosszú Angyalai (Kitörés), valamint a Pókember Marvel könyvek sorozat első kiadványát (Holtak között). A Káosz ment a legjobban. A Holtak között és a Kitörésből is elfogyott ezer példány. A következő évben folytatódtak a sorozatok, az Új Bosszú Angyalainak újabb két része (Őrszem, Új Titkos Háború) és a Marvel könyvekből is két rész (Venom, Végső harc) került a piacra. Októberben pedig a Hihetetlen Pókember is megjelent önálló kötetben (Sarah története), majd a Mutánsvilág következett, amelyből a következő évben is megjelent egy rész. Folytatódott az Új Bosszú Angyalai, a Hihetetlen Pókember, majd 2011-ben a Polgárháború. A szuperhős képregények új típusú megjelenése kedvezően hatott a hazai képregényfogyasztásra. Az előző évek Semic által kiadott képregénysorozatainak egyik legnagyobb kritikája a gyenge nyomdai kivitelezésből adódott. A vásárlók nagy megelégedettséggel fogadták a jó minőségű, fényes papírra nyomott, fóliázott borítójú, ragasztókötéses kiadványokat, annak ellenére, hogy az áruk meglehetősen magas volt a korábbi kiadványokhoz képest. Ennek ellenére kialakult egy néhány ezer fős vásárlói réteg, amelyik már a könyvesboltokban jutott hozzá a kiadványokhoz. Ekkorra már kezdett elfogadottá válni a könyvesboltok számára a képregény, amelyet korábban újságként kezeltek, és nem szívesen vettek át terjesztésre, mivel igazi üzleti sikereket nem hozott számukra. A Panini kivonulása után Harza Tamás tárgyalásokat kezdett mind a Marvellel, mind pedig a Panninivel a Pókember folytatásáról. Úgy gondolta, ha a Semic és a Pannini egymás mellett tudott futtatni két Pókember sorozatot, akkor talán van esély egy kéthavonta megjelenő Hihetetlen Pókemberre és egy Marvel hősöket felvonultató sorozatra, amelyek felváltva jelennének meg havi váltásban. 2012-ben elindította a két füzetetet 48 oldal terjedelemben és a korábbi kiadványokhoz hasonlóan színes nyomással, műnyomó papíron, fóliázott borítóval. Egy év után megpróbálták 72 oldalra bővíteni a lapot, és átállni a havi megjelenésre, de ez már soknak bizonyult a hazai piacon, és nem fogyott az elvárt példányszámban. Vissza kellett állni a kéthavi megjelenésre és a 48 oldalas terjedelemre. Ez már működött, és így lehetőség nyílt különszámok megjelentetésére is. A Hihetetlen Pókemberből eleinte csak évente egy különszám, a Marvel+-ból pedig évi négy különszámot sikerült kiadni. A kis példányszámú értékesítésben még nem látott lehetőséget Harza Tamás, és egy kifejezetten képregénygyűjtői kör részére limitált példányszámú (500) sorozatot indított Peter Parker Pókember címmel. Ebbe a sorozatba a korábban idehaza meg nem jelentetett történeteket közölték. A tapasztalatok szerint ez le is fedte a piacot, és többet valószínűleg nem is lehetett volna eladni belőle. Minden sorozat önálló kiadói koncepcióval készült. A Marvel+-nál az volt az eredeti elképzelés, hogy a magyar olvasók minél több Marvel hőssel ismerkedhessenek meg. Ez eleinte működött is, hiszen megjelenhettek a Bosszú Angyalai, a Hulk, elindult az X-Men is, ami nagyon népszerű lett, és a Marvel ragaszkodott hozzá, hogy a sikeres címek kerüljenek kiadásra, és ne kísérletezzen a magyar kiadó. Ezért Harza Tamásnak hiába voltak elképzelései más szuperhősökkel kapcsolatban, a jogtulajdonos más karaktereket javasolt kiadásra. Végül kompromisszumos megoldások születtek. A Hihetetlen Pókember ott folytatódott, ahol a Semic abbahagyta. A Peter Parker Pókembernél egyértelműen a régi sorozatból kimaradt "jó részek" kerültek kiadásra. Az amerikaiak jobban szerették volna, ha alkalmanként a moziba kerülő képregényfilmekhez is igazodik a magyar képregénykiadás, de ez nem minden esetben valósulhatott meg. A Deadpool például több folytatásban ment a Marvel+ oldalain, és ez egybeesett a film hazai bemutatójával is, ezért már kevésbé volt szükséges még egy önálló Deadpool kötetet kiadni. Hasonló volt a helyzet az X-Men történetekkel is.

 

A Képkocka Kiadó egy maroknyi képregény rajongó által létrehozott vállalkozás, tehát nem egy multicég de még csak nem is nagy vagy közepes cég van a háttérben. Mondjuk ki nyugodtan, hogy egy hobbi projektről van szó. A klasszikus X-Men kötet a kiadó debütálása volt, elkészítésében azonban olyan munkatársak is részt vettek, akik nem ma kezdték a szakmát. A Chris Claremont X-Men sorát szerették volna folytatni kihagyások nélkül. 2017. decemberében meg is jelent az X-Men – Új nemzedék című képregény kötetük, amelyben a klasszikus X-Men visszatér Magyarországra! Chris Claremont legendás sorozatát valószínűleg senkinek nem kell bemutatni, hiszen egy része magyarul is olvasható volt 1992 és 1997 között a Semic kiadó jóvoltából. Ők a 172. résztől kezdték kiadni a képregényt, kisebb-nagyobb kihagyásokkal - időnként visszatérve egy-egy klasszikushoz. A 176 oldalas kötet nyolc - magyarul eddig még kiadatlan - történetet tartalmazott. A mutánsok kalandjait egészen a kezdetektől közölték, a Len Wein által jegyzett Giant-Size X-Men 1. számától, amely olyan csemegéket tartalmaz, mint a klasszikus csapat debütálása, Árnyék, Vihar, Kolosszus és más jól ismert karakterek első színre lépése. Ezt követi az amerikai X-Men 94-100. száma, a Claremont korszak első hét története, melyekben egy igazi legenda születésének lehetünk szemtanúi. Láng István (Xerkesztő) foglalta össze nagyon jól az X-Men 19. számában (Semic 1994) Chris Claremont mukásságát: „Az a tény, hogy Chris Claremont-nak megadatott, hogy 1975-1991-ig ő egyedül írhassa a Rejtélyes X-Men történeteit, olyan helyzetet idézett elő a Marvel – és általában véve a képregény - berkeiben, amelyhez az ebben a szakmában dolgozók előtte nem nagyon szokhattak hozzá. Itt ugyanis az a jellemző, hogy a szerzők gyakran követhetetlen gyorsasággal váltották egymást. Chris Claremont szerzői érdemeit mindennél jobban mutatja, hogy ilyen körülmények között a képregény szakmában szinte elképzelhetetlenül hosszú ideig sikerült meggyőznie a Marvel felelős személyiségeit, hogy helyes irányban alakítgatja az X-Men mitológiát. Chris Claremont olyan időszakban kapta meg az X-Men szerzői tisztét és olyan időben vállalta fel a csoport megújítását, amikor az X-Men füzet régóta tulajdonképpen már halódott, illetve egy helyben toporgott, amennyiben jó ideje már csak régebbi kalandok újbóli kiadására szolgált. A Claremont-éra az 1975 májusában megjelent óriás X-Men (Giant Size X-Men) 1. számának kiadásával kezdődött. Az azóta már legendássá vált történet legendás borítólapja az új X-csapatot (Árnyék, Viharmadár, Kolosszus, Küklopsz, Vihar és Rozsomák) ábrázolja, amint keresztülszakítják a régi X-eket ábrázoló képet – tulajdonképpen az újság borítólapját. A jelkép teljesen egyértelmű: a régi X-ek csapata és kalandjai már rég nem voltak „életképesek”. Az újságban tanúi lehetünk, amint a bajba került tanítványai megsegítésére igyekvő X professzor a világ különböző tájairól összeszedi az új mutáns csapatot. A „régiek” és az „újak” ezt követően egyesült erővel legyőzik az ellenséget, aki kis híján a Xavier tanítványok vesztét okozta: Krakoa, az élő sziget alulmarad a végzetes küzdelemben. A megújult X-Men hihetetlen sikert aratott. Betudható ez a diadal olyan tényezőknek, mint az árnyaltabb lélekábrázolás, a réginél sokkal változatosabb csapatösszetétel, a későbbiek során pedig addig meglehetősen ritka problémakör: a fajgyűlöletnek, a másság elfogadásának vagy gyilkos elutasításának, az ostoba emberi indulatoknak egy „másik emberfaj”, a mutánsok, és ilyen módon az egész emberiség sorsára gyakorolt hatása mint a képregény központi témája, csakúgy mint számos egyéb, sokkal alaposabb elemzést igénylő tényező együttes hatásának. Nem tudhatjuk tehát egészen pontosan, mi az az erő, amely a Chris Claremont féle X-Men-t minőségileg valami egész másfajta szintre emeli, mint amely a legtöbb akkor már létező képregényre jellemző. Ez nem feltétlenül értékítélet a többi szuperhős történet rovására, hiszen a maguk nemében a Pókember, a Fantasztikus Négyes, a Bosszú Angyalai szintén utolérhetetlenek. A szerzőnek sikerült egy olyan összefüggő történetszövedéket létrehoznia az évek során, mialatt ő irányította az X-Men sorsát, amelynek egészére sajátos eposzi hangulat nyomja rá bélyegét. Nem, mintha a történetek egésze megfelelne az eposzi követelményeinek, inkább talán csak annyiban helytálló ez a megállapítás, amennyiben Chris Claremont-nak sikerült mítoszt teremtenie, egy olyan külön világot, amely egyszerre teljesen más, mint a mi világunk, és azonos vele, legalábbis a felvetett problémák szintjén.” A 2018. szeptemberében már két kötet jelentettek meg. A második és harmadik kötetben már 10 részt közöltek 187 oldalon. 2019. júliusában és decemberben már három kötet jelent meg szintén 10 történettel. A hatodik kötet már 256 oldalas vaskos gyűjtemény volt. A gyűjteményes kötetetek mellett különszámok is megjelentek, amelyeket csak az előfizetők kaptak meg. Ezek a különszámok az X-Men első csapatának történeteiből volt válogatás. Az első különszám beharangozását így tették közzé 2018. szeptemberében: „Stan Lee és Jack Kirby 1963-ban indították újra az X-Men című képregény sorozatot… és 55 évvel később az első szám magyarul is megjelenik!” A kiadó facebookos oldala 2019 decembere óta nem frissült. 2020-as terveik nem ismertek, de amennyiben folytatódik X-Men sorozatuk, teljesen bizonyos, hogy az idő közben kirobbant koronavírus járvány következtében az újságárusi terjesztés visszaszorulása az ő dolgukat is megnehezíti.

 

2018. januárjában újabb olasz kiadó a Hachette Fascicoli Marvel kiadványai jelentek meg Magyarországon a Suvet Kft jóvoltából A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény címmel. A Hachette Fascicoli kiadó a francia Hachette Livre cégcsoport tagja. A Hachette Livre Group-ot Louis Hachette 1826-ban alapította. Célja volt a tekintélyes kiadók széles spektrumának egyesítése a teljes fogyasztói és oktatási könyvpiacon. Napjainkra olyan kiadók összefogása lett, amelyek szépirodalmi és ismeretterjesztő könyveket, tankönyveket, útikönyveket, útmutatókat, gyerekkönyveket, szótárakat, képregényeket és még sok mást kínálnak. A Hachette Livre 1988-ban kezdett beruházni a spanyol Salvat felvásárlásával, majd 1995-ben a franciaországi Hachette Collections létrehozásával. Az évek során nemzetközi hálózatát több országokban leányvállalatokkal bővítette. Ma a Hachette Collections 15 nyelven publikál, és 35 országban van jelen, működését hét iroda felügyeli Franciaországban (Hachette Collections), Spanyolországban (Salvat), Nagy-Britanniában (Hachette Partworks Ltd), Olaszországban (Hachette Fascicoli), Lengyelországban (Kolekcja Hachette), Japánban (Hachette Collections Japan) és Oroszországban (Hachette Kollektsia). Az olasz irodához tartozik terjesztési szempontból Magyarország, Bulgária, Csehország, Görögország, Horvátország, Románia és Szlovákia. A sorozatban a Marvel leginkább nagyra tartott szerzőinek legjobb történetei szerepelnek. Olyan legendáké, mint Chris Claremont, Frank Miller, Brian Michael Bendis, Alan Moore, Mark Millar, Grant Morrison, Matt Fraction, Stan Lee és még sokan mások. A gyűjtemény minden kötetében szerepel valamely jól ismert Marvel szuperhős egy-egy kalandja. Azért, hogy pontosan tudjuk követni az eseményeket, a kiegészítő részekben összefoglalják ennek legfontosabb előzményeit, emellett a szerzőkkel és a rajzolókkal készült exkluzív interjúk, tudnivalók, az egyes hősök életútjának bemutatása, vázlatok és grafikák, adattárak teszik teljessé. A könyvek gerincén található képek egy lenyűgöző Marvel tablóvá állnak össze! A kép Gabriele Dell’Otto, a Marvel egyik kiemelkedő művészének munkája. Eredetileg 120 részesre tervezték, de ez tovább bővülhet. Mivel külföldi kiadóról van szó, külföldön nyomtatja kiadványait és amíg nem áll le a nyomtatás, jó eséllyel nem várható semmiféle fennakadás. Annyira nem, hogy 2021. szeptemberében új hasonló képregény gyűjtemény sorozat indult A Marvel Legnagyobb Hősei Képregénygyűjtemény címmel. A sorozatot szintén 120 részben határozták meg, de valószínűleg végigviszik az eredetileg 130-as számmal befejezett utolsó példányig. A könyvek gerincén részről-részre bővülő tabló Adi Granov munkája. A kéthetente megjelenő képregény gyűjtemények szerkesztői feladatait 2019 novembere óta a Goobo munkatársai látják el. A tördelést, szöveggondozást és műszaki szerkesztést Tálosi András és Uray Márton, a fordítást Mogyorósi Zoltán, Farkas Dávid és Rusznyák Csaba, a lektorálást Farkas Dávid végzi. A Nagy Marvel-képregénygyűjtemény, valamint a Marvel Legnagyobb Hősei képregénygyűjtemény számára összesen 62 kötetet, saját kiadásukban 11 könyvet szerkesztettek be. 

  

Az apró szubkulturális közegből indult a 2018. tavaszán Tálosi András által alapított GooBo, ami mára már megkerülhetetlen résztvevője lett a magyar képregényes társadalomnak. Egy kiadvány elkészítése a fordítástól kezdve a tördelésen át a nyomdai előkészítésig rengeteg mozzanatot takar, de a képregény szerkesztés még ennél is több kihívást jelent, hiszen a specialitásából adódóan a szöveggondozásra és a képi megjelenítésre is külön hangsúlyt kell fektetni. Évtizedes tapasztalattal, és megannyi képregény szerkesztésével a hátuk mögött olyan szakmai tudásbázissal rendelkeznek, ami csak a legszerencsésebb szerkesztői stúdiók sajátja. Habár eleinte a képregény kiadás alkotta a GooBo fő profilját (Dragonero, Maximum Bonelli kiadványai, X-0 Manowar, Zorro, Bloodshot) az évek során szerzett szerkesztői, tördelői, nyomdai előkészítői és nem utolsó sorban képregény alkotói tapasztalatainkra egyre nagyobb igény jelentkezett külsős partnerek részéről. A precíz és kreatív munkán túl olvasóik és eddigi megbízóik már jól ismerik ügyfélközpontú, segítőkész hozzáállásukat és rugalmasságukat. A klasszikus, limitált példányszámú Marvel képregények kiadásában és értékesítésében utazó Bubi Bolt webshop kiadványainak szerkesztését 2020 szeptembere óta látják el. Az eddig megjelent 4 kötet: Kitty Pryde és Rozsomák, Köpeny és Kard, A Fantasztikus Négyes az X-Men ellen, A Csodálatos Pókember: Napilapcsík gyűjtemény. Az első három kötet már megjelent a Semic által kiadott A Csodálatos Pókember és a Marvel Extra oldalain, de mivel pontatlanok voltak a fordítások és voltak oldalkihagyások emiatt érdemes volt újra kiadni. A Bubi Bolt webshopját Tálosiné Kiss Teodóra vezeti. Antonio, Giovanni és Francesco három olasz képregény őrült, akik úgy döntöttek, hogy egy új kiadót hoznak létre Magyarországon 2016-ban Frike Comics néven. Leginkább olasz képregényeket adnak ki, többek között Dylan Dog, Dampyr és Morgan Lost a Bonelli-től. 2021. májusától új szuperhős képregényt jelentettek meg A Fantasztikus Négyest. Nem az elejétől kezdték a kiadását, hanem a 68. számtól és, ahogy a kiadótól tudni lehet meg sem állnak a 100. számig, hogy utána mi lesz a sorsa az már a jövő kérdése. A 100. szám megjelenésekor eldőlt, hogy tovább folytatják a Fantasztikus Négyes kalandjait, sőt megjelentették az első nyolc részt Az Ezüstkor hősei - Fantasztikus Négyes címmel. A Vad Virágok Könyvműhely Magyarország egyik vezető képregény kiadója. Céljuk minél több, igényes képregény megismertetése a magyar olvasókkal. Kínálatukban minden korosztály és minden rajzstílus kedvelője megtalálja a neki tetsző képregényt. 2022. áprilisától Pókfej címmel bekapcsolódtak a szuperhős képregények megjelentetésébe. Peter Parker korai Pókember pályafutását mutatja be klasszikus Marvel stílusban, de más Marvel szuperhősök kalandjai is megjelennek (Bajnokok, Mi vagyunk a Marvel). A Panini Comics 2022-ben újabb szuperhős képregény kiadásával próbálkozik a Fortnite X Marvel: Zéró háború című minisorozattal. 

 

Már a facebookon is elérhető az oldal: Magyarországon megjelent Marvel Univerzum képregények A Magyarországon megjelent összes Marvel Univerzum képregény borítója fel van rakva kiadási sorrendben, kiadókkal együtt. 

Oldal: A Marvel Comics magyar kiadásának története
Magyarországon megjelent Marvel Univerzum képregények listája - © 2008 - 2024 - marvelcomics.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat